Gondolatok a Blahán
Üszkös seb a kérgen,
Romok temetője,
Olvadt anyag.
Hideg, merev, pőre.
Gépszörnyek agyara tépi, rágja,
Sikolt, ordít, búg alattuk Gaia.
Könnyű felhőként suhan a kor,
Mígnem belepi évszázados por.
Idegeket, beleket preparálnak bele,
Művi beavatkozással a szörnyű sebbe.
Tisztán, józanul, csak semmi morfium.
…
Gondolataim úgy csapódnak le
papírra várva,
mint télen a villamos ablakára
olvasott pára.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
