Aurora Borealis (IV)
(
fordította: Kántáss K. Balázs)
Aurora Borealis (IV)/A valamiség és a semmiség határán
lomhán elnyújtózó
fekete lepedők –
közöttük levetett,
magába csavarodott,
kibelezett szubjektumom.
Szétterülsz
/tisztán, zölden, pusztán
megfoghatatlan fotonjaidból/
közöttem és az éjszaka
levetett lepedői között
és már megint azt hiszem
hogy pár pillanat alatt
évszázadok sötétsége múlt el
/magamban
Aurórának nevezlek,
pedig még neved sincs…/
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
