Költõnek születtem...
Költőnek születtem, de lám, az sem vagyok,
Mert nem kellek a fülnek - hát inkább hallgatok.
Nem kellenek a szemnek az egyszerű sorok,
Batyuval a hátán, népem, itt jő vándorod!
Itt jön szegény, talpa meztelen, kemény,
De szívében égő bokor minden költemény.
Itt dobta ki a föld magából, mint a magot,
Hogy gyümölcsbe boruljon az, mit más elhagyott.
Színt, illatot, ízt érlel nyelvén a táj.
Fogadd be, had higgye, hogy végre hazatalál.
Barna szemében az ütem, a rím is barna:
Ha nem lehetne magyar, meghalni akarna.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
