VÁROK RÁD
Csakis én élhetem át,
A szívemnek bánatát
Halványabb a lángja
Magányt nem kívánja
Nem lehetsz én Velem
Hát, Fájdalmam lelem
Minden sóhajtás belül
Árnyékként rám terül
A Fény lángol bennem
De, oly egyedül lettem
Megint, vártalak titkon
Téged magamba itthon
Nem jött el, ma se álmom
Pedig vártam, rámtaláljon
Vágyódó szívemre, szíved
Örökké maradok, a híved
Talán, ha az örökké letelik
Az angyalok majd engedik
Hogy boldogan szeressünk
Csakis egymásé lehessünk!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
