VÁROK RÁD

Csakis én élhetem át,
A szívemnek bánatát
Halványabb a lángja
Magányt nem kívánja

Nem lehetsz én Velem
Hát, Fájdalmam lelem
Minden sóhajtás belül
Árnyékként rám terül

A Fény lángol bennem
De, oly egyedül lettem
Megint, vártalak titkon
Téged magamba itthon

Nem jött el, ma se álmom
Pedig vártam, rámtaláljon
Vágyódó szívemre, szíved
Örökké maradok, a híved

Talán, ha az örökké letelik
Az angyalok majd engedik
Hogy boldogan szeressünk
Csakis egymásé lehessünk!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.