Riba Tamás
vadász
tébolyult, éhes indulat
vezeti szemét, mely őszi
alkonyatban reszkető vad
húsban vesszejét füröszti
meglapulva, lesben ül
s várja, míg eléje lebben
elrendelt szép ígéretül
a zsákmány a rengetegben
ívhed, íjasul ember-ín,
s egy távoli célt keres;
idegen vessző idegén,
a pálya, ím, tökéletes:
visszafordulni nincs idő -
elébe áll,
ajz,
és kilő
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
|
|
|