vadász

tébolyult, éhes indulat
vezeti szemét, mely őszi
alkonyatban reszkető vad
húsban vesszejét füröszti

meglapulva, lesben ül
s várja, míg eléje lebben
elrendelt szép ígéretül
a zsákmány a rengetegben

ívhed, íjasul ember-ín,
s egy távoli célt keres;
idegen vessző idegén,
a pálya, ím, tökéletes:
visszafordulni nincs idő -

elébe áll,

                  ajz,

                            és kilő





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.