Zentán
Ha szürkébb is a fehér,
és nem oly fényes a haj,
ha tétován lendül a kasza,
mert bútól ernyed a kar,
a föld, a fű, a folyó
tiétek mindörökre,
Szent Koronánk porladó jussa
nem száll rácra, törökre.
Nézz a hatalmasokra:
kenyerükben könny és vér!
S ha gyermekük álmából felsír,
anyja neki mit ígér?
Majd fegyvert ad kezébe,
s őrizhet határt, rabot?
Játék, móka, kacagás helyett
ölhet, kit apja hagyott?
A börtön nem tiétek,
benne maguk a rabok.
Bilincsét veszti, ki bűntelen,
hát legyetek szabadok!
Zenta - Sárosd, 2005.04.29.-05.16.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
