Lépéshátrány
V.-nek
Hogy hol vagy, már nem tudom,
de minden illat, mozdulat megszül és elveszejt.
Rágyújtok, próbálok segíteni az idős hölgynek, gondoljak másra.
Botját elejti és csend…
Csend volt, mikor jöttél,
hogy elvedd a tőrt, s a harcban egy kőre estem.
Neked fájt, hogy csuklóm roppant,…
Játék volt, de felnőttünk,
s már nem éget úgy, mint akkor, a szenvedély.
Komolyba fordultak a nappalok,
az avar sem fut úgy mint régen.
Tudtuk, véget ér, mint hajdan Csillebérc,
nem öljük egymást játékból újra meg újra,
s arcot váltunk majd, ha szólnak büntetőleg.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
