A fényből él, és alkonyattal nyugszik a szent megelégedés,
de este a vágy és büszke ellentmondás kér abrakot,
sört, pikolót, a pult alól konyakot,
a szaggatott táncban szélesre tár minden ablakot,
s betódul a hiány, egy csodásnak mondott szertelen életé.
