Úton

Bárhol jártam, mind ugyanúgy futott el a táj.
Kérdeztem, s hallgatott.
Megálltam, vártak, mindenütt csók fogadott:
-Isten hozott - no lám!

Hallgattam, s a csend kúszott hátamra,
s hágott mélyen, fájdalmasan.

Ott voltak mind, s az ablakból visszanéztek:
fújtatva el, jó telivérek,
boldogkor, szép idők, üzbég lovaim el.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.