Inkarnáció
Kiállsz a partra,
a legtávolabbi partra.
Pillantásaid belehalnak
a havas vattából font égbe.
Összegyűrt árnyékok hevernek
hátad mögött...
Állsz a parton,
a legtávolabbi parton
szemben a
fényév-küllőjű Nappal.
Hosszúra nyúlt halottak
úsznak ki szemedből az égig.
A kihűlt csillagok is hűek hozzád.
Nyelveden egy soha
ki nem mondott szó-
talpad alól
a földbe szivárog minden
tekinteted köré font félelem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Lelet (Százhalombatta, 2002)
