koccan libben


csálé glória koccan a félfán
libben a függöny körberepültél
kést bele hátha kibomlik a test is
majd de a ráncok máshogyan esnek
nem te vagy érzem borzol a hajnal
tollakat áztat a reggeli fény köd
kússza a vállam a csípőm körbe
s mintha de mégse - a tegnapi villamos
éjjeli árnyékában a válás közben
mondtad a szárnyaid mekkora sávot
írnak az égre s a lányok vállán
hogy pihen olykor vércsetekintet -
kortyol a kávém mindjárt elfogyok
elfagy a szárnyad a gangomon, értem
koccan a reggel csészén körbe a
függöny libbent intek a napnak
á, csak a szél volt szárny ide nem fér







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.