Egymás vérében
Egymás vérében gázolunk –
agyunkban azok a pillanatok,
amikor nem létezett a külvilág,
csak két test, két lélek egy közös
valóságban, semmi más.
Egymás vérében gázolunk –
mocskol minket a bűntudat,
minden gondolat újabb szem
egy elszakíthatatlan láncban,
a pokol szép csendben teremti
meg körülöttünk önmagát.
Egymás vérében gázolunk –
a ritmus ugyanaz, mint régen,
egymással keringőzünk valahol,
csak a kezünk nem ér össze és
a másik szemét nem látjuk sehol.
Egymás vérében gázolunk –
cinikusan, gyilkosként, de kevésbé
öltük meg a másikat, mint
saját magunk a másik által,
hiszen egyszerű képlet ez.
Egymás vérében gázolunk –
térdig érő, vörös patak,
amiből már nincs kiút, és amiben
hiába haladunk előre, a színe
nem változik és magát
rólunk le már soha nem mossa.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
