jav.: Remetekereszt





            R e m e t e k e r e s z t



— „ Oda vagy ragadva.
                                        Zúgj, zakatolj, sodorj el! – hiába
(a levegőbe repülő nyíl is, tudod, beleáll mozgó magába)
bele vagy ragadva magadba, ebbe a csurom ragacsba :
bennem vagy – tebenned vagyok én magamra maradva. ”


— „ Szétszór és összegyűjt
                                      jön–megy a sodrom a sodrás
ahogy az állomás a peron jön a gyorsvonat sodorlak át s
mikor elzúg melletted a vastaps vigyázz
                                                            magadra :

            vess
orcámra s szép hajamra, rám-ragadt fehér husomra,
tenyerem sok vonalára :  póznára, vágányra, világra
– kezem-arcom árkaiba szétguruló öröködre
(ki csak magamat öröklöm magam sodrában örökre) –

            Vess keresztet mindenedre ”






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.