Várlak, csak gyere

testem csöndjébe titkok lopódznak
sejtjeimbe hamvad álmos est, a holnap
Hiányod roppant súly, tömeg
betűim duzzadt, hallgatag kövek
a monitor tükre rám feszülő hályog
elkóborló hang a jaj, ha kiáltok
telefonom egy dög, teteme
a széken
most térben
és időben eltemetve
csak vágyam kering körülöttem
emlékeket rángatva ki belőlem
pontok halmazokká, képpé rendeződnek
egy falat a nyelve is az éhezőnek
nem vagy sehol és mindenben Te vagy
mintha verejtékeznének a falak
és könnyezne a gyűrűm helye
pörgő űrbe
elvegyülve
szilánkjaim. Várlak...csak gyere





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.