Portré

Szemem van, nézek, nem látlak
fejem van, gondolkodom, elmondanám
de a szám csak mosolyog
orromban érzem a szoba illatát
fülemben cseng a csend
szólnék, de a szám csak mosolyog

Kép a falon, olyan megszokott...
valaha kedves voltam neked
azért voltam itt, hogy láss(alak)
ám te csak teszel-veszel, mosolyogsz
csak nézel és leveszed a pókhálót
mely ott lóg már egy hete

Nincs szívem, de a fájdalmat érzem
nincs lábam, de ha kilépnék a keretből
talán felkiáltanál: nini, egy üres képkeret!
s tennél valami pasztellebbet
a sötét tónusok helyett





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.