Talán nekünk is (javított)
A madarak úgy határoztak túlságosan hideg van itt.
Én válaszul elhatároztam gyalog megyek ma haza.
Meg akarom nézni a házam oldalát, s a szobám
kérges ablakát. A felhők homályos hitre tértek át,
legalább nem fog esni, s még a nap is megmarad,
de megnézve utoljára a vállad, úgy érzem tartalmat,
s lényeget cipelsz magadon. Akárhogy is van, vagy nincs,
én úgy gondolom bennünk született valami közös,
ami miattad táplál hasonlatokat. Sokan azt mondják,
hogy nekünk, te neked, s én nekem, mint régen az utcák mögött,
késő októberben, titokban együtt. Bár én, mint pohár
az ital ízét, őrzök mindent, ami elnyúlik hozzád, csikket,
csészét, hajszálat a mosdókagylóban, s szőrszálakat
a szőnyegen. A madarak most kiéhezett fiókákat ápolnak
valahol Afrika és Ázsia közt, nekik ösztönös a párválasztás
talán nekünk is az lesz egyszer.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Megint Nyugat, Szegedi Egyetem,
