Korcsma

Ne nézzen így rám, drága asszonyom!
Feszül, mint új fűzője termetén,
szemhéja, mellyel szinte összenyom...
Nem önt követve jöttem erre én.

Tudja, nagysád, itt régen korcsma volt.
Itt sört vedeltek pesti korhelyek.
Nem tudtam, hogy most - pardon - ócska bolt
áll itt, és fűzőt kapni bor helyett.

És tudja, rám jár mostanság a krúd.
Az embernek muszáj nosztalgnia.
A macskakővel burkolt vándorút
végét tapossa Pest zavart fia.

E kor, s e hely már nem nekem való.
Bezárt az Asszony, és a Két Baka,
a Tinta és a Toll, a Hintaló...
Oly korcs ma már a pesti éjszaka.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.