Erato

Gyönyörű szentélyedbe belépek,
Most, most érzem igazán, hogy élek!
Térdemen állva keresztet vetek;
Egyedül vagyok. Egyedül, veled.

Minden mocskos bűnöm én meggyónom:
Halkan, leszegett fejjel imádkozom.
Hideg fuvallat zúg fülem mellett,
Félek. Remegni kezd egész testem.

Édes csókod érzem homlokomon,
S hogy ne féljek nagyon, kezem fogod.
Félszegen az Oltár felé tartok,
Kérőn a Szentségért tartom markom.

Áldoztam. Most már egy test s lélek vagyunk,
A Szent Test által egybeolvadtunk.

Nézem kipirult arcod. Mosolyogsz.
Csodás volt felszentelnem templomod





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.