Isten

      Isten, te vagy az, érzem,
      hajladoznak a fűszállak,
       s én arcodba nevetek,
        mint rég látott testvér.

  Pörgünk a réten, kéz a kézben,
      s leszakad rólunk minden,
      mi magunk is feloldódunk,
s darabjainkból áll össze az egész.

       Vállam mögött a hold,
   homlokomban a csillagok
                 Hallod?
     Úgy érzem Te vagyok …






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Távoli hegyek önéletrajza (Miskolc, 2007)
Kiadó: szerzõi