Változatlanul
"Nem a rideg, kevély világnak" Puskin
ez a piros garbó volt rajtam akkor is
fújt a szél az eső is esett
de nem az ősz volt legfőbb indokom
csak épp kapóra jött mert el kellett
rejtőznöm csodát váró szemeid elől
egy könyvet vittem lásd magad
és magad mellett engem is úgy
ahogy ruha nélkül nem látnál soha
a főhős J. volt ki levelet kapott a hősnő
feddhetetlen én meg csak sovány
de meglepődnél ha újra ölbe vennél
bár nyíltságoddal kímélni akartál
bennem már nőni kezdtek szavaid
2007. október 04.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
