Egészen így
Theodor Fontanénak
Az élet oly szegény volt és üres,
és teli és vakmerő és pazar,
dúskáltam mindenben, ami ő, szortyogott
és sikított és örültem, hogy örül –
és mégis elmúlt, akárhogy imádtam,
senkit nem szerettem, pedig akartam nagyon,
vágytam őrülten, hogy szeressenek,
és szerettek is, túl minden határon,
humorral, szenvedéllyel és hűséggel,
engem, aki senkihez nem tudtam hű lenni,
és telt és múlt és végül egészen elmúlt,
elérkezett, amitől folyton futottam,
s még azt sem mondhatom, hogy nem kívánom,
hisz elmúlt már, ó, iszonyúan elmúlt,
és pazar volt és teli és üres.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
