Romok dalolnak szívemen (színház)
Itt ülök köztetek, pergamoni férfiak!
nyakamba hull a hegy fenséges ereje,
de megtört lelkeink akaratán s most!
nézzétek: lábunkhoz térdepel Árész,
míg zsibongón ifjaink ömlenek táncba
a félkör sugarában, isteneink
mosolyáért száll fel a pára
gyöngyöző léptű, izmos daliák
fénylő homlokáról s kagyló-szemű lányaink
napsugarat folytó pillantásai törlik
s gerjesztik folyton e lángot! Bölcsek!
hát nem dagad hiába büszkeségetek
végig a nyílt óceánon, mert ágyékotokban
ért be századok ágaskodó tudománya
a színház!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
