Emlék '06

Egy esős napon gyűlnek az emberek.
Egy-egy sír mellett megpihennek.
Kezükben gyufa lobban lángra,
S egy gyertyát gyújt meg lángja.

-Ugye nem hagysz itt minket?
-kérdezték a szerettek.
-Elmegyek, de szeretlek titeket;
És mindig velem lesztek.

Az emlék átrepült sok meg sok évet,
S az emberek egyazon miatt reméltek:
"Még találkozunk, szeretlek,
Soha el nem feledlek."

Keserű mosolyt csent sok ajakra,
A legmélyebb emléket előhozta





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.