Disztichonok
Vásott árnyakon úszik aléltan az éjjeli pára
Fenn lebegek velük ott: súlytalanul repülök,
Lám ott távol a nagy csuda szép bizonyosság
Foszladozik: lebegek; porladozik: repülök…
................................................................................
Zárul a szemhéj: zúdul a fájdalom, álmaim úsznak
Bő koponyámban. A hű, isteni drága nedű
Most zuhog át a világ szakadatlan zokogásán,
El nem hallgat a bűn, jajgat a múlt keserűn.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
