Motyogó

Ő van.
Ezt érteni bűbáj, csoda?
Te rendezd életed:
légy törekvő! Tán sikerül
az idő üvegén
elsimítanod egy ráncot
- a Te sóhajod gyűrte fel azt is.
Lásd, erős vagy. Tudós.
Vagy jogtalan ember.

Dicsőség. Ruhafogas.
Látod: leírtam két szót
s már fűzheti is tovább az elme.
(-puszta játék? Kényszer?
Vagy ez már elmezavar?
S mi lesz a láncon még?)
- Hát a létem s a Tiéd.
Itt fityegünk, mint közszemlére
tett szennyes minden szégyenünkel;
mert a szépet, az elragadót
nem látja érdekesnek
a tisztelt publikum (fizető publikum!)
Ezeknek alázat?
Bánatot leheljen minden
orrlyuk és gúny rezzenete
mert tapad rád mint gomba,
viszket mint hangyatánc
az ítélet.

Hát mire vagy kíváncsi
mások szemében:
látni önmagad,
akitől rettegsz?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.