Feleség éjszaka
Istenem, én ezt nem bírom tovább
Ez a ritmikus zörej kérlelhetetlen
konstans töri meg az éjszaka csendjét
Nyugalmam, álmom álommá teszi
Istenem, kérlek, vess ennek véget!
Mindegy, hogy.
Megőrülök
oldalba hiába bököm
szavamra nem figyel
(minden hasztalan)
fejemre párnát szorítok
(levegőtlen forróság)
Az övére kéne
csak az érne
valamicskét kitörni ebből a
kínzó körforgásból
Álomból egyből ébredek
Átok, hogy létezem
Átok most, hogy létezel!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
