A falak már
nem támaszkodtak
többé egymásnak.
Nem volt közöttük
súrlódás és kötőanyag,
csak a puszta, üres
tereket kitöltő levegő.
Nézték még egymást,
az arcvonások rég
megfulladtak a két
dimenzió között.
Talán még mondtak
volna valamit a másiknak,
de már nem találták
a bomló vakolattal
együtt elporladt szavakat.
