áll az éjjel állva alszik
ágyamban ébred álmom
lebben a koboldmintás
függöny lopózik jár az
éjjel lépte hallik a hold-
fény villan a moccanó
üvegen ahogy bemászik
áll a lélegzet dermedten
vár míg megszokja a
csendet tapogatja karja
árnya eléri vállam
az érintés erős lefog
szép kezével szorít
a párnámat szelíden
arcomra hajtja hagyom
fulladok rúgok kiáltok
nyögve ébredek a
verítékben felismerem
gyilkosom a kedvesem
