álmomban...

nyögve ébredtem s te
lefogtál halkan. csak
lassan szívta fek agyam
az ébrenlétet s világossá
vált, még álmomban sem
lehetek magam.
elbújtam az udvarban
egy melléképületben.
megnyugtatott a félhomály
s hogy ne láthass be,
eltorlaszoltam az ablakot.
a szomszédban kerestél,
kiáltottál értem s én
megmutattam árnyékomat.
öltönyben jöttél, temetés
vagy ünnepély rótt ilyen
elegáns feketét komor
ráncaidra. orvoshoz vinnél,
mondtad. megint nélkülem
döntöttél. véletlen volt-e,
hogy megbotlottál, de
nyakkendődön átütött a vér.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.