moha suttog a kövön.
az északi fényről mesél,
mely átsüt a múlton, mikor
utolsót csillant egy újszülött tekintet.
a levegőről, hol megfulladt az első lélegzet
és a hegyek torkán akadt a sírás.
mikor kő hasadt koponyán.
az éjszakáról, ki szemlesütve állt.
a föld iszonyáról, mikor vért ivott
és a csillagok elfordultak az édes anyaöltől.
