Nem lehet így

Csak annyira vagyok hétköznapi,
hogy én is lehetek beteg.
Nekem is izzad a lábam
és, ha van mit, akkor eszek.

Nekem is süt a nap hétről-hétre.
Nagy melegben én sem fázom.
Örülök egy kis esőnek,
de csak úgy, ha én, nem ázom.

Iszom a kávét, szívom a cigit.
Rabságomnak véget vet-e?
Szomatikus gondjaimon
legalább így, enyhíthetek?

És Ő figyelmeztet, reménytelen
jelentéstartalom vagyok,
bezárt könyvben haszontalan
szépségeket lapozgatok.

Én is csak a szépre emlékezem.
Bűnös módján érzékelem
hibás voltom minduntalan
emlékeztet, reménytelen.

Persze nem lehet így költekezni,
a díjazásom elmarad.
Puszta létem forog kockán,
mely - mondhatom, hogy ingatag.

Pusztuljon hát testem, nem is fontos,
mérhetetlen ígényeit
zárja körbe erős kordon,
csak a tudat nagyon feszít:

Mi lesz, ha már nem érdekel semmi?
Szépen lassan kihuny a láng.
Édes, drága, jó Istenem
adj kegyet, vagy kegyes halált.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.