Utána, nem bánom



Nézd csak, az ablaküvegen
homlokod nyoma. Látszik még,
aztán eltűnik hirtelen.

Jövevény voltam mindig.
Hogy ez különbséget jelent,
distanciát, lassan értettem el.
Csak míg szívemig nem kúszott
a halál borostyánútja.

Jövel, Uram, jövel.

                    *

Nem mondom ki a neved.
Azért sem. Verlek csak. Vered
az arcom, a szemem, a térdem.
Csak míg az utolsó distanciát
kimondod. A neved. Ha értem.

                    *

Tudtad, hogy egy bólya is
fuldokolhat? Levegőért
kapkod, amíg körötte
hajszálbiztosan emelkedik a víz.

Fenékre kötözött bólyába
költözködik a légszomj.

                     *

Csak míg e sort leírom.

Utána, nem bánom,
olvass a sorok között.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.