Éjjel szeretlek megtalálni,
mikor szemem sarkában
a ráncok
halvány árnyékká folynak
össze
mint sötétre záródó bágyadt
harangvirágok.
Mesélek akkor magas
távol-hegyek beszívott
illatáról
kitalált csobogó pataknak
hajnal-zajáról
és álmodon megpihenve
ringatom magam
messze, nagyon messze.
Éjjel akarlak megtalálni,
ülni ágyadnál, hallgatni
fáradt lélegzésed és
a nyitva hagyott kapu
síró nyikorgását.
