Vizizüveg
Lebegve néztem azt tördelt átlátszóságot,
amely üresen nézte a magas felhőket.
Néztem.Néztem arra gondlova,hogy hogyan ker-
ülhetett a vízbe...Néztem és eza pillan-
tás szinte belém nyilalt.Kín volt minden szemreb-
benés,minden szempár.Még mindig néztem.Néztem
azt,s tudtam nem lehet az enyém.De néztem.Néz-
tem azt ahogy azzal a kis egyzserű áttet-
szőséggel figyeli az eget.Féltem.Féltem,
hogy elveszíti azt a kis érzelmet ami
benne volt abba a víztől zubogó szökőkútban.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
