Idõben szólj!
A világ közepén fütyörészve járok,
felhőzsákba gyűjtöm a fél világot.
Összeszedem a tavaszból a kéj remegését,
Szédült ölelésből az eszeveszett pörgést,
Zord vadonból az elhalt vágyakat,
Alkonyból az elvesző árnyakat,
Éjszakából a velőtrázó sikoltást,
sziklának a megkövült sóhaját,
Páncél alól elhozom a szívedet,
Zuhatag alól az emlékeket,
Rózsa töviséről a vér harmatát,
Fáradt szemekből a végső vallomást.
Vagyonom már temérdek,
Ha meghalnék, se volna kár,
De időben szólj, kérlek,
Hogy odaadjam, mi neked jár.
2007.06.26.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
