Öreg szaki, péntek délután

A zöld overallos pénteki zebrán
szökve menekült az öreg szaki,
a nyakába hullt mészfoltos délután
a megszokottból űzte egylaki,
sótlan mámorába, hogy aztán kitárt
idővel várja a hosszú fájront,
s repedt félhomályban koszos kupicát
hozzon tiszta vodkával - ne Byront.
Mégis, a forgalom neki lassított,
s mint egy profán transzba esett sámán,
csak ment; a légben kóválygó nagy titok
megülepedett svájcisapkáján,
majd elkeveredett a dohányfüstben
s elnyelte a szmogos koraeste.
Az átlényegíthetetlen félisten
térdporca a miliőt recsegte,
de a flaszter úgy hordta magán ékül,
mint kinek háta mögött Marathón,
s mint ki nyáron a rokonokhoz készül,
túl egy nem ismert univerzumon.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Ezredvég, 2004/2