Káprázat

                                              Mint kisgyermek,
                                        ha álmában látja anyját,
                                       nem érti, hisz benne volt,
                                      Ő miért nem látja álmát?
                                            bennem éltél csak
                                          valóság nem lehetett,
                                        fájdalmam szült csupán,
                                     lelkem kuszasága teremtett.
                                         s ahogy jött az érzelem,
                                   úgy szállt a semmibe hirtelen,
                                gyermekből újra felnőtt lettem én,
                         s már nem hiszem, hogy ez KÖLTEMÉNY!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: amatorirokextra.hu, 2007.06.