költözés
költözés
lomjaim nézem régi ismerőseim mint lehullott lombjukat a meztelen fák fogadalmaim
forradalmaim kérdéseim fogas mellett halomban csak szégyellem szégyellem szégyellem
mennyi magam amint merevedésüket a halottak szégyellhetik ruháim bámulom az évszakhoz
túl vastag bőr dzsekim bakancsom egykor ezekre volt szükség egykor ezek voltak fontosak
nekem két kezem elképzelhetetlen most rajtad az egész múlt idő a vizsgák után átizzadt
pecsétes ingek a sok térdepléstől megkopott farmer és elnyűtt kord a ki tudja mióta
gombnélküli nagykabát a kihízott pólók lyukas félpár zoknik régi ismerőseim akiket bejelölök
aztán az utcán elfordítják a fejük ha szembe mintha lélegzésem elől foglalnám el a
rendelkezésemre álló teret mára már alig alig tudok mozdulni tőlük hiába rakosgatom ide oda
őket szeretteim felebarátaim ellenségeim egyszerűen túl sok túl sok túl sok kacatom gyűlt
össze az idők folyamán túl kevés szekrény úszik a szemét körül a sok dinnyehéj de túl kevés
polc hová pakoljam például ezt az elpirult plédet vagy takarót jó takaróm nem is tudom
elromlott porszívó hová ezt a néhány fotót sárga foltos emléket lepedőn hiába csinálok
kezemből tölcsért hiába tartanék egykori otthonom kapujaihoz kilenc lyukadhoz ez a kilenc
lyukú híd már nem vezet sehová már nem férek el benned
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
