Sötétség hangja

Sötétség hangját
hallatni
engedi a szél moraja.
Olyan, mintha
nem is egyedül volnál
e messzi távolba

Sötétség hangját
töri meg a
Csend.
Üvöltve suttogná
ha hagynál engem
nyugodtan,
békében.

Sötétség hangját
nem hallom,
mert a Világosság
veszi el tőlem
e szelíd szót.
Hűljön le az érzés
mely örök pezsgést ébresztett fel bennem.

Sötétség hangjára
vágyom,
de nem maradok egyedül
Te is itt vagy
monoton Éneddel
Ki nem hagyod
Hallani a halk hangot

A sötétség hangján
beszélt hozzám
Lényed árnyéka,
mely fülembe súgta:
A halk hangja a
Sötétség muzsikája,
Lágyan vad zenét játszva
E képzeletbeli orgonán.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: , 2007