Fiatalkori versek I.
BARÁTOM
már megint szomorú
verset írtál
én pedig tudod azt tartom
ezek a jelenségek
nem érdemelnek ennyi figyelmet
mintha állandóan
utazásod diáit válogatnád
és csak a rosszul sikerülteket
vetítenéd a falra
ezeken minden nap esik
az emberek mindig épp félre kapják arcukat
a lányok kilépni látszanak a képből
és mintha mindig esteledne
pedig csak rosszul állítottad a blendét
JOHN ARDEN: ÉLNEK MINT A DISZNÓK
Előadás után bort ittam a kocsmában
a szereplők között.
Nem a szinészekkel. Ők haza mentek.
ALBUM
Fürdőnadrágos fiút láthatunk íjjal és zsákmányával
egy vadkacsával. Valamilyen stégen vagy csónak farában
kell állnia, olyan közvetlenül magasodik a víztükör fölé.
Körben nádas.
Az egész valahogy bántóan kimódolt.
Hivalkodik az alkatával.
Észérveket keresünk ellene.
Hirtelen eszünkbe jutnak testi fogyatékosságaink,
és ekkor lapozunk tovább.
(Mozgó Világ 1982)
MENETREND SZERINT I.
„... nem is értem a halálnak való megadó voltodat...
mert mindent el tudok képzelni, végigálmodni és átélni,
csak azt nem, hogy halott vagyok” (J.A. Vágó Mártához írt
leveléből)
ITT akkor se volt hó
december 3-án.
Hogy a Balaton fagyott-e
nem tudom;
a jegenyék még fiatalok
voltak...
De nézd csak
nézd
a nagymutató közel;
és nézd csak, nézd,
hisz nem hiába várunk:
44 éve
- fél perc múlva – a költő
meghal a síneken.
MENETREND SZERINT II.
(szomorgó)
L.Z. L.Z. L.Z.L.Z.
L:Z. L.Z.L.Z.L.Z.
L:Z. L.Z.
L.Z. L.Z.
L.Z. L.Z.
L.Z. L.Z.
L.Z. L.Z.
L.Z. L.Z.
L.Z. L.Z. L.Z. L.Z.L.Z.L.Z.
L.Z. L.Z. L.Z. L.Z.L.Z.L.Z.
„... sok ember mászik fel a keresztre, csak hogy
messzebbről lássák őket, még ha ezért meg is
kell taposniuk azt, aki már oly régen ott függ.”
(Camus)
EGY MISKIN
hányszor öltem már galambok
közé légpuskával
íjjal gerellyel szelíd-óvatosan
ügyesen
mit adva fajra tilalomra
tanárra a megontott
vér öröme kellett
és ha többé nem kell
ez is telitalálat
vagy olyan mint mikor a torz kis-
malacot veri földhöz a gazda.
te jó vagy.
egy Miskin.
Csak ne jöjjön a következő
század.
SZÁZ HÉT MAGÁNY
már a toronysilók homlokán reszket
a reggel
kiáltások porral keverednek
remegő csánkok meg-megbotló szaporázása
fülek fülek fülek
torlódó marjaik
vagy a kitörni akarók riadt
értelmes szemei
vagy herés lefogottak ordításai
azt hiszik már a fájdalom
de műszercsillanás
de frecskelő hersenések
irgalom ó elevenen boncolt zsidók
ha a sikoly már csak úgy erősbödik
hogy bugyborékolva elhal
amint borsózó és elszineződött
bőrrel rázkódnak az iszonyodó kezekben
vagy senyvesek zaja
tűszúráskori rándulásuk
mimikáik kövülése hullák trágyalés fején
ébren alvó szertári állat tekintetükre légy száll
vagy kényszervágottak bíborkocsonya
rögei: - mert most így élek!
felhőként szakadozik a pára
fel-felporzanak az ostorok
félreugró szökkenő megtorpanó
megiramodó lábak
fülek fülek fülek
egy-egy kigyöngyöző seb az inakon
vizelők sugarában
szivárvány.
KONDOR FESTMÉNYE ELŐTT
HALOTT
i csend volt
s most jőnek az Édes Mások.
Ki pénzt hoz ki páncélt
ki csak úgy jön és muzsikál
rózsaszín lélek, kékszakáll (vagy
csak kék szakálla van?)
S noha a macska
ölni fog, ma még egy békemenet legalja.
S bent minden
majdnem kész:
még gyorsan deportál valakit az angyal
ÉS AZ UTCÁN EGY
„Csak bátran! Bááátran!
Ma van a rend
átadási határideje!”
PASZTORELL
ne félj fagyott
belém a hang
felugrani
magunk elé kapni
a ruhát
úgy kellett felkapni valamit igen
az előbb csak belepusziltam
füledbe ne halld a fűzizegést lapuljunk
nem tudtam még hogy minket keresnek
és belenéztek a szemébe
csupa valag egyen-pocak toka
izzadt megvagytokkal az üveg mögötti arcon
belenéztek arcába
s egyik a tomporába markolt
akkor én nem tudtam mit teszek
lábbal telibe kaptam a hatalmast
puffanva zuhant el mint leeső zsák ki mögötte állt
könyökkel szúrtam meg és a térdeit oldtam
ROHAAAAAAAAAAANJ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
de fara nőtt
és hunyorgatni kezdett
nekem meg spriccelni a könnyem és ott esem el
ha nem hallom a kutyaugatást
ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ
berobbanni tájba!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
(a faluhoz) dobbantva befarolt kocsikon
(a faluhoz) makogó szerelmeseket hagyva
(a faluhoz) bennük
míg a rákosemlőjű eb felnyí.....
lemarad a csipkebokorban!
a falu bevárt:
egy domb mögül
(bikamadarak nyihogtak) a levegőbe ugrott
CSINNADRATTA!!!
ringlisp...
és a
SZEMÜVEGESEK!!!
SZEMÜVEGESEK!!!
én ott akkor azonnal sóbálvánnyá
váltam meg azzá a fává meg a füvekké ahol
feküdtünk
bőrillatú nevetéssé és csókká
de már jöttek is a szemüvegesek
s legerősebb harcosuk ekkor
fújni kezdte belém a tüdejéből a füstöt
(Egyetemi Lapok 1985-1987)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
