Egy lélek halála
Szeretett,úgy szeretett mint senki még,
Csak nézem az ablakot, folyik a könnyem;
Rádöbbenek eltelt már egy hét.
Ordítanék, toporzékolnék
minek?Úgy sincs itt rég.
Szeretett,úgy szeretett mint senki még,
Mióta elhagyott másként fúj a szél.
Nevető arca előttem, lebeg,
Halkan súgja fülembe nevemet.
Lelkem hozzá vágyik,
Égben szállni,
Tűzben égni,
Fák közt sírni,
Nem itt hagvni,
Sírok között ríni,
Fák alatt bujkálni,
Szárnyak nélkül várni.
Azt kérdem csak, meddig fog fájni?
Meddig fog még hozzám visszajárni?
Álmaimban bántani, lelkemben bűnteni?
Szeretett,úgy szeretett, mint senki még,
Eltelt már több mint egy év;
Nem ordítok, toporzékolok,
Hisz rég lélekhalott vagyok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
