Hiába
Fázom. - suttogta csendesen, majd magára
terítette a túlméretezett nyári délelőttöt és
elsietett. Kiszáradt kavicsok ropogtak lába
alatt. Összekoccantak a fogai. Torkán akadt
a fagylalttölcsér-morzsa. Keserű torzsa
minden szó...-krákogta két nyeldeklés közt.
Az utca kövére sült rövidülő árnyéka. Hosszú
ez az út...- gondolta fáradtan. Hónaljába
száradt az inge ujja, mire odaért.
Fázom nélküled. - motyogta mégis.
De hiába mondta.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
