A kés
Nem! Nem! Nem!
Így képtelen vagyok
elfogadni bármit.
Penge érvek annyi
kiszáradt torkon.
Láttam, ahogy kérges
ujjaival a hűtőpult mögött
tömte magába a kiflit, a sajtot.
Ágaskodva próbáltam
takarni, mint akit érdekel
a felső polc, hogy
legalább a kamera ne vegye észre.
Érezte, a cinkosa vagyok,
apró barna szemeivel
alig észrevehetően kacsintott.
A mindennapi vizitdíjjat
add meg nekünk ma…
…és bocsásd meg ha
választanunk kell és a
kenyér mellett döntünk.
Állok a sínek között,
térdig ér a gaz.
Évek óta erre már
vonat sem jár.
Kiszáradt torkomon
hideg, éles pengét érzek.
Kidobott porcelánbaba
szájából idegenkedve
megbámul egy fekete tücsök.
Leülök mellé beszélgetni.
Ő legalább meghallgat,
talán érti miért vagyok
képtelen elfogadni bármit.
Csak a kés ne lenne
ennyire gátlástalanul undorító!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.