Kincsem testamentuma

Porckorongok, csontok és izületek teljes birtokában,
Cambuscan lánya Kincsem, így rendelkezem:
a főtéren szobrot akarok, az életnél nagyobbat,
és még százezer kicsit, ami elfér a tévék tetején,
az istállókba tükröket, a bajtársak kefélt tompora
bennük ragyogjon. A lustáknak nincsen irgalom,
a gyengéket a vágóhidakra tereljék. Én tudom,
hogy nem vicc az élet, és minden apróságokon múlik:
győzelem, hírnév, szabadság, és semmi jó nem tarthat,
legfeljebb percekig. Ha az utolsó futamot lefújták,
s a versenyekre többé nem kíváncsi senki sem,
nem a lovak vagy a vérvonal veszett oda, csupán
az időtök s a pénzetek. Kincsemnek hívtak, futottam,
elfáradtam: azt akarom, hogy emlékezzetek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.