Ébredés

Legnagyobb ellenségem a közönyöd,
hogy azt várod, elfelejtselek, ne szeresselek,
és képtelen vagyok megfelelni a szerelem nélküli elvárásnak.

De egyszer talán majd eltűnök nesztelen,
ha az Isten azt akarja,
és nem emlékezem rád.

Sátán kisért, nyaldossa a fülem,
hogy feladjam. De nem teszem. Még nem. Még várok.
Egyet lépek, és az ellenség újra támad:
hol hitetlen barátok, hol az önsajnálat,
hol csak a lassú, megpróbáló idő alakjában.

Alig lép egyik nap a másik után,
és ha visszanézek, már mind elrohantak az évek.

De Jézusnak még van egy terve,
addj erőt Uram, hogy még maradni tudjak,
és megvalósítsuk álmainkat.

Sokszor, éjjel, vagy a villamoson is, fényes reggelen,
a kétségbeesés körbeölel, és keresem a kapaszkodókat.

Feléledt bennem egy kép, hogy kilépjek önringató csónakomból,
hajlítsam a térdem, mozdítsam a lábam, vízre lépjek.

És néha, mikor nagyon nehéz,
és reszketek, hogy döntsek,
eszembe jut egy kép:
azt hiszem Te vagy mögöttem,
és én csukott szemmel hátraejtem magam,
és már szabadon zuhanok, repülök,
nevetek....
virágtengerbe esek.

A Te szavad ad csak vigaszt Uram,
hozzád ragaszkodom,
mutasd meg az élet rejtőzkődő, láthatatlan csodáit,
bontsd le szeretet nélküli önmagam,
és építs fel topázból, gyémántból,
de méginkább szívből és lelkedből.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.