Én azt mondom,te azt mondod
én azt mondom végtelen
bábokkal játszani árnyas fák alatt
ez ami a gyermekkorból megmaradt
vidám nyarak, egy arc
ami elveszett az évek sűrűjében
valahol ráhajolni kéne
bozontos üstökére
emlékezni, míg szabad
én azt mondom fekete
bár fehér is lehetne
de a színeknek mintegy
milyenre festi a vér a vizet
holnap is meglesz még
gomblyukba tűzve a remény
higgy nekem
én azt mondom szerelem
remény és bíztató szó
pitypang bóbitán utazni jó
tavaszi szellő szárnyán
megérinteni a szivárványt
letörölni arcodról a könnyet
s minden bánat töredéket
mondd, játék az élet
te azt mondod, kő ,papír, olló,
gyermekek arcán mosolyba botló
hű vigasz minden bontó szóra
ki jóra gondol, kell arra
dicsérő szónak lenni
igaznak, ki kéri a simogatást
te azt mondod mondd tovább
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
