Én azt mondom,te azt mondod

én azt mondom végtelen

bábokkal játszani árnyas fák alatt
ez ami a gyermekkorból megmaradt
vidám nyarak, egy arc
ami elveszett az évek sűrűjében
valahol ráhajolni kéne
bozontos üstökére
emlékezni, míg szabad

én azt mondom fekete


bár fehér is lehetne
de a színeknek mintegy
milyenre festi a vér a vizet
holnap is meglesz még
gomblyukba tűzve a remény
higgy nekem



én azt mondom szerelem

remény és bíztató szó
pitypang bóbitán utazni jó
tavaszi szellő szárnyán
megérinteni a szivárványt
letörölni arcodról a könnyet
s minden bánat töredéket

mondd, játék az élet

te azt mondod, kő ,papír, olló,
gyermekek arcán mosolyba botló
hű vigasz minden bontó szóra
ki jóra gondol, kell arra
dicsérő szónak lenni
igaznak, ki kéri a simogatást


te azt mondod mondd tovább







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.