Éjjeli vonat

Bár nem igaz hogy
lepkeszárnyon de suhan az éj
ez a légi árnyék majd rávetődik az alakra
ki sínek közt otthonig gyalogol alatta
vagy ki szolgálatból épp aludni tér
s amott a vágányon kocog egy gép
a megfáradt büszke robot-mozdony
nincs pihenő bár piszmog még
holtvágányon pár fakó személykocsi,
a szénvagonok mégis éjjel indulnak el
ki gépet hajt - lelkesen de nem lelketlent -
emberből van pilláját az álom húzza
jelzők fénye mint csillag megy le
hirtelen a horizontról s messze a hajnal
de csak viszi viszi állomásig nyúzza
így érkezik és távozik el minden
a pályát fentről követi pár felhő
váltó kattan fék nyekken majd megáll a táj
menj haza megfáradt mozdonyvezető
felkelt a nap és papíron már a leltár





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.