Örökség

Születésed pillanatában még nem tudhatod,
Mi az, mi rád vár, jó vagy rossz dolog,
Mi lesz a sorsod, végzeted,
Kinek a keresztjét hordod, viseled,
Kinek a bűnéért kell megfizetned,
Mely ősöd sorsát kell követned.
Van kire az élet, oly nehéz utat mér,
Hogy az életét feladva, abból gyorsan kilép,
Hiszen ha értelmét veszti a léted,
S szertefoszlik minden reményed,
S nem látsz más kiutat, mint a halált,
Nem segít rajtad már semmilyen barát.
Hiába biztatnak, mondanak dolgokat,
Neked már nem jár más a fejedben csak az,
az egyetlen gondolat,
Az egyetlen kiút, a menekülés,
A búcsú nélküli rideg eltűnés,
De akkor sajnos arra nem is gondolsz még,
Mi lesz azokkal, kikkel együtt élsz,
Pedig ha gondolnál a szülőanyádra,
Nem menekülnél el a halálba,
Mert rá döbbennél arra, mégis fontos vagy,
S létezik egy ember, akinek az élet értelme Te vagy,
Ezért hát ne dobd el azt, amit adott
Hisz az élet nagy kincs, s meg csak egyszer kaphatod.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.