Kísérlet
Szózsonglőrködök.
Poszt-modernül verset költök.
Pengetett gitár
szótlanul suttog:
sosem leszel boldog.
Nostredamus vagy?
Vagy csak hamis hangot
hallok
halok
egyedül
cefetül berúgtam
megint.
Utolsó cigi az erkélyen
utolsót izzik, nézem
majd pöcc,
levegőben megáll
a szél viszi tovább
messze tőlem
elvesztettem
szemem elől
az életem.
Lélegzem.
Szívem szaga térben
lengedez
nemlétben érzem
magam igazán jól
nincs telefon
nem kereshetsz bármikor.
Elcsesztem?
Kezdhetem
megint előről?
Minek egy újabb kör?
Unom magam
unlak téged
unom az egészet!
Képregény-lét
félmeztelen
félszeretkezve
félve ereszkedve
alázkodva
kövekkel megrakodva
megyünk egyenes
nincs kanyar
elágazás
stoptábla
nincs.
Csak tudnám
ki az az Ady Endre??
Károly-körút
kortalan utak
koros úriemberek
az út kiszalad
lábam alól
elmegy mellettem
egy Jaguar
ez már a nyugat, Anyu?
Nem fiam,
csak eltévedtünk.
Tértelen idő
időtlen tér-
deplek
megszeretlek
de minek?
Mert a híd túl messze van
a tököm kivan
mindennel
minden el-
hagyatva
hagyjál
szótlanul
sótlanul
eszem a krumplit
/"/nézd azt a tramplit!
só nélkül eszi a krumplit/"/
begorombulok
egy csontot eléd dobok
korcs vagyok
meghalok.
csak tudnám ki az az ady endre?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
