4-6

hangtalan hangulat
üvöltenek a villamosfalak
sétáló város
sértődős üzletek
a kirakatot senki sem nézi meg-
hasonlott emberek
üres tekintetek
a távolba révednek
ajkaik üres mondatok
üres hangjait formázzák
ez az élet? tévednek.

"-ez már a blaha?
-aha, ja."
suhanunk.
"-te, most jön a hunnia?
"-ja-ja-ja."
temetjük a várost
fejfáján graffiti
körútból koszorút fonunk neki
robog a villamos
temetői menet
mentén haladunk
itt nem karambolozunk
mert mindenki halott
mégis élünk
szerelmes párunk
ajkán jobbat remélünk
divatba hozva önmagunkat-
se...
pszt! a margithídon senki sem szólhat
elhagytuk a múltat
nem jön holnap
-elhallgat az utolsó pillanat:
megérkeztünk.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.